Írta: Nagy Veronika
A 2024. június 29. és július 6. között megszervezett 13. SZIVI Ifjúságivezető-képző tábornak idén is a zuglói Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiuma adott otthont. Ezzel az “ifiképző” táborral egyidejűleg zajlott a 23. KÖSZI Nyomkereső detektívtábor MINI turnusa is alsó tagozatosok részvételével, így hétfőtől már a gyakorlatban is bevethettük a hétvégén szerzett elméleti tudásunkat, de erről majd később bővebben.
Az idei tábor trénere Szepesvári Orsolya és Koknya Dorottya voltak, akiktől többek közt rengeteget tanultunk az érintett korosztályról és a táborvezetésről. A képzések nagyon változatosak és érdekesek. Mindig volt bennük játék, szemléltetés, csoportmunka, beszélgetés. Ezek igazán színessé tették mindennapokat, unalomra sosem adtak okot.
2024-ben 7 ifiképzős fiatal vett részt a táborban, közülük négyen a képzés első évét, hárman pedig a második, azaz utolsó évét végezték. Én 2021 óta járok a KÖSZI táborokba és ez volt az első ifiképzős évem, amit már nagyon régóta vártam. Már a legelső, KÖLYÖK turnusos táborom óta vágytam rá, hogy ifiképzős, majd vezető lehessek, nagy pillanat volt ez számomra.
Szombat délután érkezés, majd egy közös vacsora után az ismerkedés következett, amit egy játékkal kezdtünk. Ez segített, hogy feloldódjunk, ellazuljunk, majd mindenki egyesével bemutatkozott, elmondta, hogy mióta ismeri a közösséget. Az estét a vezetőkkel közös foci EB nézéssel és áhítattal zártuk, amely szintúgy hozzájárult, hogy őket is megismerjük, és hogy még jobban összekovácsolódjunk.
Vasárnap reggeli után áhítaton vettünk részt, majd délelőtt csapatépítő tréningünk volt, ahol még mind a heten jelen voltunk. Nagyon örültünk, hogy ennyi időnk volt egymásra hangolódni, és felkészülni az előttünk álló hét feladataira. Délután még egy csapatépítő foglalkozás után egy nagyon érdekes pedagógiai és pszichológiai előadást hallgathattunk meg a gyerekek viselkedéséről, konfliktusairól, és azok megoldásáról, ahol minden ezzel a témával kapcsolatban felmerülő kérdésünket feltehettük. Este minket, elsőéveseket ifiképzősnek avattak, majd elalvás előtt megint egy közös programmal zártuk a napot, ami most egy társasjáték-est volt.
Hétfő reggel nagyon izgatottan keltünk, mivel aznap jöttek először a gyerekek. Én a kapunyitás feladatát vállaltam el. Jó volt látni, ahogy a visszatérő gyerekek nagy mosollyal az arcukon köszönnek nekünk és barátaiknak, de az új gyerkőcök felé is bátran nyitnak. Az áhítatok ettől kezdve mindig egy-egy Disney mese zenéjéhez kapcsolódtak, mint például a Herkules, Pocahontas, Oroszlánkirály, Mulan. Ezt a gyerekek kimondottan élvezték. Aki ismerte a dalt, az dúdolta, aki nem, az pedig figyelmesen hallgatta. A detektív tábor délelőtti ismerkedős, Detektívrajt című programja alatt mi képzésen voltunk, ahol arról tanultunk, hogy hogyan lehetünk jó vezetők. Az ebéd utáni idősávban fociztunk, kézműveskedtünk és játszottunk a gyerekekkel, majd a délutáni Klónok háborúja sorversenyen mi, elsőéves ifiképzősök is besegíthettünk, ami nekem hatalmas élmény volt. Örömmel láttam, hogy milyen jó kis csapathoz osztottak be, akik ügyesen dolgoztak együtt, és támogatták egymást, mindezt úgy, hogy mérhetetlen jókedvüket végig megőrizték. A délutáni áhítat után elbúcsúztunk a piciktől, majd további tanulásba vetettük magunkat, témánk a csapatmunka volt. Ezek után este egy felejthetetlent Just Dance! zárta a napot..
Második nap a konfliktusokról és a komfortzónáinkról tanultunk, beszélgettünk. Ennél a témánál fontos volt, hogy mindenki őszintén meg tudjon nyílni, és hogy mások nézeteire is nyitott legyen. Szerencsére ebben a mi csapatunk nagyon ügyes volt, nagyon sok értékes dologgal gyarapodtunk mindannyian a keddi nap képzésein. A gyerkőcöket is egyre jobban megismertük, és ők is egyre többet beszélgettek velünk, kapcsolódtak hozzánk, számítottak ránk. Ennek a csodás napnak az estéjén a csapatépítő programunk filmnézés volt.
A szerda különleges nap volt, hiszen eljött az idő, amikor a gyerekekkel a kollégium területén kívülre mentünk. Minden vezető és ifiképzős 1-1 (szükség esetén 2) picivel az oldalán utazott idei úti célunkhoz, a Városligetbe. Itt érkezés után a gyerekek a nyomozós csoportjaikba rendeződtek. A csapatoknak a park területén több feladványt kellett megoldaniuk, minden állomáson egyet, amiből megtudták, hogy hol lesz a következő feladat helyszíne. Én ugyanazokhoz a gyerekekhez kerültem, ahol hétfőn is segítettem. Hihetetlen volt látni, ahogy ilyen rövid idő alatt még jobban összeszoktak, megismerték egymást, és a már első nap meglévő szuper társaság csak fejlődött azóta. Az állomásos feladat után következő programhelyszínünk a nagy játszótér volt. A gyerekek egyből belelendültek a játékba, mi pedig figyeltünk rájuk, segítettünk nekik, játszottunk velük. Elfáradva, de jókedvűen tértünk vissza délután az EHE területére, a délutáni képzésen az önkéntességről és a KÖSZI történetéről tanulhattunk Kelényi Zsolttól, a KÖSZI alapítójától.
Csütörtökön a képzésükön számomra talán mind közül a legizgalmasabb téma volt soron, a fejlődéslélektan, bár korábban még nem is nagyon hallottam róla. Szerintem a gyerekeknek is ez bizonyult a legérdekesebb napnak, mivel a megfejtendő történet megoldásához egyre közelebb kerülhettek.
A gyerekeknek az utolsó nap a pénteki volt, amikor is délelőtt fény derült a titok nyitjára, nekünk, vezetőképzősöknek pedig a hit és a Biblia tanításai volt a témánk.
Ezzel igazán át tudtam érezni a közösség keresztény mivoltát, ami nagyon jó érzés volt. A délutánt a 109. KÖSZI Megálló istentisztelettel zártuk, ami méltó befejezése volt ennek a közös öt napnak. Délután a másodévesek által szervezett városi bolyongós játékon vehettünk részt, a hetet egy utolsó, vidám estével zártuk.
